Te mit veszel a kezedbe?

Nagyon-nagyon régen, Kína népe még nem ismerte a földművelést, vadászatból és halászatból élt.
Élt akkoriban két testvér herceg. Az idősebbik nagy harcos volt. Várakat ostromolt, országokat hódított meg, és sok foglyot ejtett. A kardjával létrehozott birodalom a fél világot beborította, és mindenütt kőből és bronzból készült emlékműveket emeltek tiszteletére.
A fiatal herceg, kard helyett apró magokat vett a kezébe. Nem érdekelte a háború és a hódítás. A földet szerette, és megtanította az embereket a rizsszemek ültetésére és betakarítására.
Testvér kinevette őt. "Hogyan tisztelegjenek utódaink az emléked előtt, ha nem teszel dicső tetteket, nem hódítasz földet és nem halmozol fel gazdagságot?". A fiatalabb így válaszolt:
"Nekem elég, ha úgy emlékeznek rám, mint Rizsszem hercegre".
"Bolond vagy!" - kiáltotta az idősebb. "El fognak felejteni, méghozzá jogosan!" Ezer év múlva térjünk vissza, és megnézzük, hogy melyikünket ismerik még."
A fiatalabb testvér beleegyezett, és életük végéig emlékeztek az ígéretükre.

Haláluk után ezer évvel, újra találkoztak a földön, ahogy megbeszélték.
És íme! A kard, amellyel az idősebb herceg oly sok győzelmet aratott, elrozsdásodott, nagy birodalma szétesett, és egyetlen emlékmű sem állt az utakon vagy a városokban. A rizs azonban, amelyet a fiatalabbik testvér tanított meg termeszteni, minden mezőn termett, és minden szála a Rizsszem herceg dicsőségét hirdette.

Rizsszem herceg című kínai mese a MeseErdő műhelyek mesetárából Santha Mónika gyűjtése