Természet és lélek

Az egykori természeti népek körében Isten maga a természet, természet maga a lélek hordozója volt. Amikor megalkottuk a láthatatlan égben lakó istenek különböző formáit, elvesztettük a kapcsolatot a környezetvédelem alapjaival is.
Amikor a folyókat, hegyeket, erdőket, állatokat és óceánokat, akár a köveket is a szentség, a lélek hordozója volt, nem csak profitnak, vagy ökológiai szolgáltatónak, hanem a túlélésünk zálogának tekintettük. Akkoriban csak azt kértük el, azt használtuk amire szükségünk volt, és visszaadtuk, amit tudtunk.
A világ minden táján évezredeken át így éltünk, a természettel való kényes egyensúlyt fenntartva. A spiritualitásunk bármilyen egyedi formában is fejezte ki magát, mindig szorosan kapcsolódott ahhoz az adott tájhoz, ahol a családunk élt.