Ti mondtátok...

"2020 NYARÁN MESEERDŐZNI HÍVOTT A BÜKK. Nem tudtam nemet mondani erre a talányos hívásra. Bükkszentkereszten töltöttem hát néhány napot, a világjárvány első nyarán, mint erdőjáró, erdőmerülő. Előkerültek mesék, a lélek mélyére hatoló kérdések, porcelán teáscsészék az erdő mélyén megbúvó tisztásokon, finom gyógynövényteák, grafitceruzák, emlékek, amelyeket már rég holtnak hittünk: az első fa a messzi gyermekkorból, nagyapák bölcsességei, amelyeket évtizedek óta szunnyadva hordunk magukban. Azután hazatértem a fővárosba, de a napok múlásával nem halványodott az élmény, velem maradtak a felismerések, a jó érzések, sokáig tudtam meríteni a Bükkben felhalmozott tartalékokból. Meglepődtem azon, hogy ez a röpke pár nap ennyit hozott a konyhára. A kérdésre - hogy hogyan lehet, hogy alig pár napot töltöttem, egy első pillantásra nem is túl egzotikus helyen, mégis ennyit nyertem, ennyit kaptam, ennyit elraktározhattam - elkezdtem kutatni a választ. Mesék és az erdő. Mesék és fák. Eszembe jut egy bibliai vers: egy meggyőz ezret, kettő tízezret. Ez történhetett most is: a mesék és az erdő lélekgyógyító, lélekfrissítő ereje nem pusztán összeadódik, hanem hatványozódik.

Amikor egy évvel később, az ősz beköszöntével szembe jött velem a hír, hogy MeseErdő vezető képzés indít a Farkaskő Egyesület, felkaptam a fejem. Azonnal tudtam, hogy ott kell lennem, ott a helyem. Azonnal arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ezt megosztani, továbbadni mindazt, amit én magam megkaptam résztvevőként, meseerdőzőként. Aztán nap-mint-nap szembe jött a hír, addig-addig, míg alaposan végig gondolva az nehézségeket, az akadályokat is, végül úgy döntöttem, hogy belevágok, elindulok én is ezen az ösvényen, a jól kitaposott ösvényen, amely - lassacskán haladva rajta - egyre bozótosabb, egyre mélyebbre visz az erdőkbe, de nem csak a szó szoros értelmében. Visz a lélek erdejébe is, eddig járatlan helyekre, eddig meg nem tapasztalt életérzésekhez, felismerésekhez. Reméltem, hogy társak is lesznek - rokonlelkek - előttem, mögöttem az úton, akik sorra ébrednek, együtt bukkanunk eddig ismeretlen kincsekre, amelyeket megtalálni nem is reméltünk az út kezdetén.

Elindultunk hát az első közös hétvégével... Tucatnyian gyűltünk össze a noszvaji házban egy gyönyörű októberi hétvégén. Sokféle hátérrel, sokféle indíttatással, identitással, fiatalok, idősebbek. Tanárok, művészek, meseterapeuták alkottuk a kört, amelyben szinte azonnal mindannyian otthon, otthonosan éreztük magunkat. Történetesen egy női kör az idei, lányok, asszonyok, édesanyák, színes egyéniségek. Ami közös bennünk, ami ide vonzott minket: a mesék szeretete, a természet, az erdő, élővilág iránti rajongás, aggódás, tenni akarás, a hit és meggyőződés, hogy a mesékben arra is választ találhatunk, és másoknak, a hozzánk fordulóknak is válaszokat kínálhatunk, amelyekre amúgy reménytelen lenne válaszolni. Hamar színt vallottunk: szeretnénk tovább nyitogatni a meséket, szeretnénk bátrabban, tudatosabban belépni az erdőkbe, rálépni ösvényekre és bölcsebben, tapasztalatokkal megrakodva magunk után hívogatni, csalogatni gyerekeket, embertársainkat, szeretnénk toborozni, ébreszteni, kísérni, kihívások elé állítani a hozzánk fordulókat.

Ezen a hétvégén is igazán kegyes volt hozzánk a természet. Csodás, napfényes őszi idő adatott nekünk az októberi napokon, így inkább terepen, saját élményű sétákkal, emellett kevés elmélettel indítottunk. Ez is fontos tananyag: ha van kínálkozó alkalom, lehetőség, élj vele! Ha ellenállhatatlanul hív az erdő, ne maradj bent a házban, csak azért, mert korábban ezt írtad a határidőnaplódba. A tananyagot el lehet mondani majd akkor, amikor kint mostoha az időjárás. Bár az is igaz, hogy hamar fel lehet ismerni azt az - ennek csak látszólag ellentmondó - igazságot is, hogy nincs rossz idő, csak rosszul kiválasztott ruha, ahogy a bölcs finn közmondás tanítja. A szél, az eső, a hideg, a meleg: mind bölcs tanítómesterek.

A hétvégék napirendje tudatosan felépített, átgondolt, előkészített, tükröződik benne Vanda és Péter évtizedes tapasztalattömege. Élet- és tanítási tapasztalataikat őszintén, sok eleven történettel, a világban létező mindenféle irányzatokról is hírt adva, jó ízléssel, anekdotákkal fűszerezve tálalják fel nekünk. Minden mondat mögött ott van a saját élmény, a megélés, saját mellé pedig felsorakoztatják a korábbi tanítványok élményeit, felismeréseit, munkáit. Az együtt töltött tanulós, tapasztalós, csinálós hétvégék után sorra kapjuk a hátéranyagokat, bibliográfiákat, házi feladatokat, amivel van dolog otthon. Az ország több pontjáról érkeztünk, de az on-line műhelymunka, amely folyamatos a közösségi platformon - állandóan fenntartja és felébreszti az érdeklődésünket, tudásvágyunkat. Igazi közösség formálódott itt, hiszen csatlakozásunk után láthattuk, hogy már sokan járnak előttünk. Az előző évfolyamok élményei és tapasztalatai is hozzáférhetőek itt, folyamatos a párbeszéd, a megosztások: cikkek, kérdések, ötletek, felismerések. Pezseg itt is az élet!

Vanda fáradhatatlanul kutatja a világ meseirodalmát, kérdezi a meséket, hogy vajon mit mondanak, mit gondolnak az ember és a természet viszonyáról, az ember természet iránti kötelezettségeiről, felelősségéről, az elkövetett hibákról, a helyreállítás, újjáépítés mikéntjéről, lehetőségeiről. Immár mi hallgatók is társai lehetünk ezen az úton, ugyanis miután kidolgozott egy kiváló munkamódszert, sokan csatlakoztunk hozzá az ökológia szempontú mesekutatás és -feldolgozás kalandos útján.

Sokkal többet kaptam, mióta ezen az úton, inspiráló, elkötelezett, folyton kérdező, útitársaimmal járok, mint amit elsőre, a csatalakozáskor gondoltam, hogy kapni fogok majd. A klímaszorongás, a környezetért aggódó lélek legjobb gyógyírja, ha magunk is megtesszük, ami tőlünk telik, ha lehetőségeink szerint hozzátesszünk valamit. Ebben a közösségben cselekvő, felelősséget vállaló társakkal találkoztam, akikkel szívesen és egyre lelkesebben járom az utat, amelyen később majd én magam is másokat kísérni szeretnék.
Mindenkit bátorítok, bíztatok, hogy lépjen rá erre az ösvényre, csatlakozzon hozzánk...   "

                                  Schneider Gabriella,Metamorphoses alkotó-fejlesztő meseterapeuta, waldorf tanár, gyógypedagógus, nyelvtanár

"Mindig hatalmas szeretettel gondolok Rátok, ma bicajozás közben is az egyik gyakorlatot csináltam. Csúcs, hogy mit ad a természet, ha figyelek rá! Köszönöm!"