Földkerekség

A Farkaskő Egyesület és a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület Ökológiai Kutatócsoportjának programja  

A természetművészet és a népmesék az erdőfürdő gyakorlatok fonalára fűzött együttes, egymást támogató alkalmazása új lehetőség az ökológiai nevelésben, hiszen bár markánsan különböző területek, de alapvető rendezési elvük azonos. A mindenkori alkotót vagy mesehallgatót, az archaikus tudat mozgatásával ugyanoda, egy belső középpont felé viszi. Célja egy olyan természet-tiszteletre alapozott szemlélet kialakítása, amiben a természet részeként tekintek magamra.  

Alkalmazott módszereink: a gondosan kiválasztott archaikus történet élőszóban való mesemondása, a természetművészet és a kézművesség kiválóan alkalmasak arra is, hogy a résztvevők megtanulják felfedezni a környezetükben rejtőző kincseket, képessé váljanak az eddig értéktelennek hitt dolgok értékessé változtatására, a rendetlen összerendezésére.  

Az ökoműhely programot 2014ben indítottuk el. Ebben meseterápiás és természetművészeti tapasztalatainkat, a távolkeleti gyakorlat, a shinrin yoku, az "erdőfürdő" fonalára fűztük fel. Ez a kísérlet az évek során vált egy új módszerré, az ember és a természet kapcsolatát szorosabbra fűzni hivatott ökopcihológiai szemléleten nyugvó, komplex ökotudatos, szemléletetváltó gyakorlattá. 

Alapgondolata, hogy ami hasonlít, ahhoz könnyen kapcsolódunk. Programunk az érzelmi kötődés kialakítására, a természet irányában való elköteleződésre épít, a megismerés nem iskolai szemléletű, nem információ puzzle. Annak felismerését, szolgálja, hogy emberként a természet szerves alkotó részei vagyunk, mindaz ugyanolyan élő körülöttünk mint mi magunk. Tapasztalatunk szerint a média által közvetített rengeteg virtuális és tudományos információ valós tapasztalatok hiányában nem hozza közelebb az embert és az anyatermészetet. Erre a vadonban töltött csendes minőségi idő, az archaikus mesék által felidézett egység érzés, és a természetművészeti munkálkodás adta élmény együttese, jól működő, vidám és minimális ökológiai lábnyomot hagyó lehetőség. 

...mindennel ami él, én beszélni tudjak...

"... ha nincs szent kapcsolat a környezetünkkel, az azt jelenti, hogy életünk szent aspektusa halott vagy elfedett, vagy nem érünk el hozzá. Nem gazdagodik, nem jelenik meg. Nem jön létre saját belső tapasztalásunk, mert nem találjuk párját a külső világban, semmi sem idézi meg, és nem lobog fel. Tehát a szentség eltűnik életünkből és kultúránkból, vagy pusztán elvont eszme marad, s a mitológiára vagy a pszichológiára korlátozódik." Tenzin Wangyal

Miért fontos a természethez kapcsolódnunk?

Évezredes tudás, hogy a testi- lelki egészség, csak a természettel való összhangban, a természettel való kapcsolatot feltételezve jöhet létre. Mára viszont egyre csökken, a gyerekek számára bebarangolható zöld terület aránya és a szülők szívesebben tudják gyermekeiket a világháló előtt, mint a szabadban. Felnövekvő gyermekeink az iskolákban, természetfilmekből és ismeretterjesztő játékokból rengeteg virtuális és tudományos információt szereznek a természetről, de a természethez való egészséges kötődés sokszor mégsem valósul meg. A megszerzett tudásanyag, -valós tapasztalatok hiányában- nem hozza közelebb egymáshoz gyermekeinket és az anyatermészetet.

Ma már jól körülírható, hogy a természetidegen életmód következtében fellépő hiánybetegség, a nature deficit disorder (Richard Louv) is okolható olyan, manapság már a gyerekeket is sújtó népbetegségekért, mint a hosszú távon cukorbetegségben, valamint szív- és érrendszeri problémákban kicsúcsosodó kóros elhízás, a krónikus stressz, a depresszió vagy az iskolai teljesítőképességet csökkentő figyelemzavar, a hiperaktivitás. Német ökológusok és pszichológusok már "Bambi-szindrómáról" beszélnek, vagyis a gyerekek csupán a rajzfilmekben látják, hogy milyen a természet, de valójában semmilyen saját tapasztalatuk nincs.

Nem csoda hát, hogy nem alakul ki a környezetért felelős életvitel sem.

"A maga komplex és érzéki mivoltában a természet felfedezésre, közvetlen érintésre és tapasztalásra ösztönöz. Csodálatra indít és bepillantást enged abba, ami ma sem "guglizható": az élet rejtélyébe és fenségébe."             Kim John Payne

Kiknek ajánljuk a programot?

Ajánljuk ezt a programot pedagógusoknak, meseterapeutáknak, mesepedagógusoknak és gyermekekkel foglalkozó szakembereknek. A Természet Meséi program új alternatívát nyújthat a környezeti, az ökológiai és a környezetvédelmi nevelésben is.

  • Tapasztalataink alapján a Természet Meséi program segíti: 
  • A környezetükben rejtőző hétköznapi kincsek felfedezését.
  • A természettel való egység érzésének kialakítását.
  • Környezetünk értéktelen dolgainak értékessé változtatását.
  • Magunkat mint a környezetünkben minőségi változtatásra alkalmas személy látni.
  • A körülöttünk lévő jó és rossz dolgokat szétválogatni, átértelmezni.
  • Képessé válni a rendetlen összerendezésére.
  • Felismerni azt, hogy emberként az élővilág szerves alkotó részei vagyunk.
  • A természet tiszteletére alapozott szemléletet kialakítani, amikor belső igényként jelenik meg a környezettel való összekapcsoltság.
  • A külső világ rendeződése által, lehetőséget teremteni a belső rendeződésre.
  • A környezeti nevelést, ökológiai tudatformálást.
  • A perspektívaváltást.
  • A feltöltődést, regenerálódást.
  • A jó gyakorlat kialakítását.

...itt minden, olyan élményes...

"A szakkör igazi feltöltődés a gyerekeknek, egész héten ezt várják a legjobban. Sokat jelent nekik ez a meghitt, figyelő, szeretetteli légkör, amit sajnos a klasszikus iskolarendszerű oktatás keretein belül nem tapasztalnak meg. Változatosak és összetettek a foglalkozások, amik mindig nagyon inspirálóan hatnak a gyerekekre. Volt több olyan foglalkozás, amit követően a gyerekek még napokig folytatták az adott gondolat téma kidolgozását vagy, hogy a látott, tanult technikával kísérleteztek tovább. A foglakozások nincsenek szűk időkeretbe zárva, rendszeresen "túlórázik" a lelkes kis csapat. Nagyon szeretik, ahogy a mesék világába csöppenve, kizökkennek a hétköznapok mókuskerekéből és egy új világ tárul ki előttük, tele meglepetésekkel. Szülőként nagyon jó látni, ahogy feltöltődve, tele energiával, lelkesedéssel kerülnek elő egy-egy szakkör után. Változatos, izgalmas programot állítottak össze, ahol természet közelben, helyi az évszakoknak megfelelő növényekkel, termésekkel különböző alapanyagokkal vagy akár jéggel kísérleteznek a gyerekek. A foglalkozás közelebb viszi őket a természethez és megtanulják a dolgokat más szemszögből is megnézni és másként használni. Imádják, hogy végre van valaki, aki ugyanolyan örömmel gyönyörködik egy őszi falevél erezetében vagy az esőcsepp csillogásában, mint ők. Nagyon élvezték a téli havas, jeges foglalkozásokat, ahol megtapasztalhatták, hogy milyen sokféle módon dolgozhatnak, akár a hóval is és hogy a jégből egy különleges ablak is készülhet. Ezeken a tartalmas foglakozásokon kiélhetik a kreativitásukat, szabadon szárnyalhat a fantáziájuk és a közös munka alatt kidolgozzák magukból a napi feszültségeiket, szorongásaikat. Tapasztalatom szerint, olyan a gyerekeknek ez a szabad kötetlen nyugodt együtt munkálkodás, mint egy hatalmas nagy lélegzetvétel a hét szorításában. Ráadásul, sokat jelent, hogy mivel ingyenes így olyan gyerekek is járhatnak, akiknek a szüleik egy ilyen jellegű plusz költséget már nem vállalnának fel. Természetesen ez nekünk is nagy könnyebbség. Örülünk, hogy a gyerekeink járhatnak erre a foglalkozásra, bár csak lenne ebből minél több."                                                           egy édesanyja

"...ott mindig érdekes dolgokat csinálunk. Vanda mindenkinél kedvesebb. Nem szeretné, hogy olyat csináljunk, mint ő, hanem amilyet mi szeretnénk. Ezen a szakkörön mindig köszönünk egymásnak és aztán Vanda mesél. Nagyon szépeket, kedveseket mesél, meg ijesztőeket is, amikor az ördög jön, meg a halál, ilyenkor összebújok, és csak figyelek, aztán kézműveskedünk a meséről és akkor minden rossz elmúlik. Egymás ötleteiből is meríthetünk, és mindig szólhatunk egymáshoz. Ezért szeretem!"

Zsófi, (8 éves)

"... kislányom ezen a napon úgy tér haza, hogy nem túl van valamin, hanem benne van egy csodában. Olyan mintha a meséidhez kötné őt egy láthatatlan fonál, napokig előjönnek az élményei. Köszönöm, hogy ha esik, ha fúj, mindig számíthat rád, hogy a szakkör nem marad el. Olyan élményekkel gazdagodott itt az elmúlt egy évben, amiket semmiért nem cserélne el!"
T. Zsuzsa, (anyuka)

"Azért jó a szakkör, mert sok jó dolgot csinálunk, és sokat meséznek és még azért jó mert sokat kézműveskedünk papírból, és sokat játszunk és néha sétálunk és természetes dolgokkal játszunk. Amikor hó van, színes vízzel játszunk, a hóra színes vizet fújunk és színes lesz a hó is. És amikor szülinapod van akkor, mindig fölköszöntenek.

Lili, (7 éves)

"Azért jó a szakkör, mert sok mindent lehet csinálni és végre nem olyan szigorúak, mint az iskolában és ha valamit elrontunk segítenek és nem szólnak ránk. Nagyon érdekes dolgokat szoktunk csinálni. Az is jó benne, hogy sokféle dologgal lehet kézművesedni."

Zoé, (8 éves)

"Csodás két napot töltöttem a Farkaskő Egyesület mesepedagógiát természetművészettel ötvöző ökológiai nevelés workshopján. Feltöltött emberileg és szakmailag, inspiráló volt és megnyugtatott, hogy szerencsére van sok helyes, lelkes és elhivatott ember akiknek ez a téma fontos, akik minden tudásukkal azon dolgoznak hogy a következő generációknak bensőséges és igaz kapcsolata legyen a természettel. Nagyon jó tudni, hogy van hova kapcsolódni, van kitől tanulni és van kivel tanulni, hiszen a társaság is fantasztikusan jó volt!

Köszönöm az élményt" 

...a teremtésmítoszok, varázs- és eredetmagyarázó mesék a legősibb formájuktól kezdve őrzik ezt az organikus-harmonikus, a legmesszebb menőkig ökologikus szemléleten alapuló kapcsolódási formát, és az ember felelősségét hangsúlyozzák az egység megtartásában.          dr. Boldizsár Ildikó


Módszertani kiadványunk:

A programba nyújt betekintést kiadványunk, Tátrai Vanda: Mindennel ami él, beszélni tudjak! mely egyesületünk huszadik évfordulójára készült, bemutató jelleggel. 

Egy 1951-ben gyűjtött magyar népmesében a mesehős jó tetteiért cserébe azt kéri Isten küldöttétől, hogy "Ahol mi létezik a földkerekségen, én mindennel tudjak beszélni, legyen az fű, fa, kő, állat, víz, vér, vagy amihez én szólok, az énnekem felelni tudjon." Miután kívánsága teljesül, első útja egy fához vezet, hogy megkérdezze tőle, fáj-e neki, amikor a szél a koronáját cibálja. A fa igennel válaszol, sőt azt is elpanaszolja, hogy a legjobban attól szenved, amikor a szél az "apró gyökereit" is szaggatni kezdi.

Tátrai Vanda könyve már címében is megidézi ezt a népmesét, sőt ezzel a mesebeli kéréssel kezdődik, mintegy mottóként szolgálva a szerző világképéhez és gyermekekkel végzett munkájához.

A cím és a mottó híven tükrözi az archaikus ember más mesékben is megtalálható tiszteletteljes kapcsolatát a körülötte lévő világgal. Nincs olyan mesehős, aki saját önző céljait szem előtt tartva leigázná, kizsákmányolná vagy elpusztítaná mindazt, ami őt körülveszi. Ehelyett inkább arra törekszik, hogy szót értsen a természeti elemekkel és képződményekkel, beszélgessen velük és apró jelekből is megértse őket, azaz együttműködjön velük. Épp annyit vegyen el mindenből, amennyit vissza is tud adni. A teremtésmítoszok, varázs- és eredetmagyarázó mesék a legősibb formájuktól kezdve őrzik ezt az organikus-harmonikus, a legmesszebb menőkig ökologikus szemléleten alapuló kapcsolódási formát, és az ember felelősségét hangsúlyozzák az egység megtartásában. A teremtésmítoszokban és eredetlegendákban az analógiás gondolkodás megannyi elemét fedezhetjük fel, a különleges formákat és történeteket őrző sziklák, hegyek, szigetek, folyók és vízesések elnevezésétől kezdve egészen a "földi" (ember) szavunk eredetéig. S ott vannak a mitikus, gyógyító vagy segítő növények mesebeli fajtái, amelyek csak azoknak fedik fel titkukat, akik lélekkel rendelkező lényekként tekintenek rájuk. Ugyanez a helyzet a mesebeli segítő állatokkal is, akik csupán kölcsönösségen és tiszteleten alapuló interakcióban nyújtanak segítséget a bajba jutott embernek. Annak segítenek, aki megeteti és gondozza őket, megfelelő életteret biztosít számukra, legfőképpen pedig egyenrangú partnerként bánik velük.

Tátrai Vanda könyve ugyanezt az értékrendet közvetíti. Segítségével a gyerekek gondolkodását, természettel való kapcsolatát új, mintegy "mesés" alapokra helyezhetjük, s így esélyt teremthetünk arra, hogy a mesehősökhöz hasonló, a környezetükért mélyen felelősséget vállaló felnőttek váljanak belőlük.

dr. Boldizsár Ildikó

mesekutató, meseterapeuta