"A víz hiánya annak jelképe is, hogy az élet játékában a lelki oldal mind kevesebb szerepet játszik.

Az egykori természeti népek körében Isten maga a természet, természet maga a lélek hordozója volt. Amikor megalkottuk a láthatatlan égben lakó istenek különböző formáit, elvesztettük a kapcsolatot a környezetvédelem alapjaival is.
Amikor a folyókat, hegyeket, erdőket, állatokat és óceánokat, akár a köveket is a szentség, a lélek hordozója volt, nem...

Az élet minden területén láthatod ahogy a élőhelyek, a növények világa, az állatvilág, az emberek és a történetek is elveszítik sokszínűségüket. Ez tragikus veszteség mindannyiunk számára, hiszen a sokszínűség ami létrehozza az élet hatalmas, bonyolult hálózatát. Fennáll a veszélye annak, hogy a bevásárlóközpontok, a közösségi média és a...

A szervezetedben és azon, több mint 10000-féle mikroorganizmus él, tested minden grammja 100 milliárd élő, működő bacilus, vírus, gomba otthona. Több mint ahány humán sejt felépíti emberi testedet.
Egy ember alakú állatkert, egy humán lakótelep, biokert vagy!

Volt egyszer egy király, aki kihirdette, hogy annak a művésznek, aki a legjobb képet tudta megfesteni a békéről gazdag ajándékot ad. Összegyűlt az ország összes festője, festettek nappalokon és éjjeleken át, és amikor elkészületek a képek, a király végignézte a sok szebbnél szebb festményt. Hosszas töprengés után végül kiválasztotta a két...

"84 ásványi anyagból, 23 elemből és 30 liter vízből állsz, 38 trillió sejtben elosztva. A semmiből építettek fel téged, a Föld általad elfogyasztott alkatrészeiből, egy kettős spirálba rejtett utasítás szerint, amely elég kicsi ahhoz, hogy egy sperma hordozza.
Újrahasznosított pillangókból, növényekből, sziklákból, patakokból, tűzifából,...

"Minden egyes levél – szerkezetét és kémiai működését tekintve – a Természet hamisítatlan mesterművét jeleníti meg, amelynek semmiféle emberi technológia, legyen bármennyire előrehaladott, nem lenne képes megálmodni a durva utánzatát sem.
Még a középkori alkimisták álmaiban, sőt a modern tudományos–fantasztikus irodalom legutópisztikusabb...

"A meséken keresztül akarva-akaratlanul egyfajta tapasztalatot szerzünk a világról, s amikor ennek vagyunk részesei, a hagyomány által megszentelt tudásból merítünk."

"Egyesek szerint csak óriási hatalommal lehet a gonoszt kordában tartani. Én nem ezt tapasztaltam. Úgy láttam, hogy apróságok, hétköznapi népek kis tettei tartják sakkban a sötétséget. Egyszerű kedvesség és szeretet."

"Az őskori művelés célja nem a kultúra volt, hanem: a földet paradicsommá tenni. Paradicsommá tenni úgy, hogy a megszentelt tevékenységgel, ami akkor a munka neve volt, jólétet, virágzást, bőséget, szépséget fakasztani. A természet nem volt az ember ellensége, hanem az esszenciák tárháza, amely önmagát rendelkezésre bocsátotta, s abból az emberi...

"Miért tűnt el a lassúság öröme?

Ha az űrből vendégek érkeznének, hogy találkozzanak a Föld bolygó Kiemelkedő élőlényével, szerinted mit választanának?

Kínában sok-sok évvel ezelőtt, egy meleg, fülledt napon a rizsföldeken dolgozó parasztok arra lettek figyelmesek, hogy a közeli folyó, amely éppen áradásban van, valami nagy dolgot sodor magával. Közelebb mentek a parthoz, és csak ekkor vették észre, hogy egy idős embert ragadott el a víz. Kiáltozva szaladni kezdtek a part mentén, ám esélyük sem...

"Közeleg amaz idő, mikor az ember a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, a lábától nem jár, a kezétől nem fog. Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül sétálni, befelé figyelni. Csak a belső táj ne legyen barátságtalan."

"...ha nincs szent kapcsolat a környezetünkkel, az azt jelenti, hogy életünk szent aspektusa halott vagy elfedett, vagy nem érünk el hozzá. Nem gazdagodik, nem jelenik meg. Nem jön létre saját belső tapasztalásunk, mert nem találjuk párját a külső világban, semmi sem idézi meg, és nem lobog fel. Tehát a szentség eltűnik életünkből és kultúránkból,...

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre,
mintha hullna sárga hó.
Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.
Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? – kérdik.
Járok, járok, sárga hóban,
színaranyban,
térdig.

Tanulok sziklául,
hűségesnek lenni és mozdíthatatlannak,
öröklétbe gyökerezettnek,
hagyom, hogy kimarjon
és zölden benőjön az élet.
Tanulok patakul,
mindig megújulni és folyton folyvást
önazonosnak maradni,
hordozni tükrömön
képeket és káprázatokat,
mindig szaladni és mindig
megérkezettnek lenni.
Tanulok fául,
felfelé nyújtózni
szüntelenül égbe mártani...

"A tengerészek gyakran mélyen vallásos emberek, aminek oka a természettel való együttélésben rejlik. Különösen olyanoknál tapasztalható ez, akik magasabb rangba jutottak, és felelősek a hajójukért. Amint a hajó ott lebeg a halált rejtegő kékesszürke, forrongó hullámhegyek fölött, üvöltő szélviharban, jégesőben, felcsapó tajték között, az ember...