Festmény a békéről

Volt egyszer egy király, aki kihirdette, hogy annak a művésznek, aki a legjobb képet tudta megfesteni a békéről gazdag ajándékot ad. Összegyűlt az ország összes festője, festettek nappalokon és éjjeleken át, és amikor elkészületek a képek, a király végignézte a sok szebbnél szebb festményt. Hosszas töprengés után végül kiválasztotta a két legszebbet. Megált előttük, hogy eldöntse melyik az, amelyik az igazi békét mutatja. Eljött az idő, hogy válasszon közülük.
Az egyik képen egy gyönyörű, nyugodt tó volt, mely tökéletes tükörként ismételte meg a körülötte magasodó békés hegyek vonalait. A hegy oldalában csillogó vízesés csobogott, felette bolyhos fehér felhők lebegtek a kék égen, melegen sütött a nap, a mezőkön virágok és fák pompáztak. Aki csak látta ezt a képet, vágyakozva sóhajtott:- Ez a tökéletes béke!
A második képen is hegyek voltak. De ezek a hegyek zordan és csupaszon magasodtak, a hegy oldalában pedig habzó, morajló vízesés zuhant le. A hegyek felett haragos, fekete vihar gomolygott. Villám villant az égen, zuhogott az eső, és szél tépázta a fákat. Ez a festmény a szemlélőknek egyáltalán nem tűnt békés helynek. Fázósan húzták össze az udvaroncok a kabátjaikat.
A király azonban egészen közel hajolt, alaposan megnézte a képet. Azt látta, hogy a dübörgő vízesés mögött egy apró bokor nőtt a csupasz sziklák repedésében. A bokor védelmében pedig egy madár fészek látszott, és a vad vízözön közepette, egy anyamadár ült békésen a fészkén.
-Ezt a képet választom -szólt a király- ez a béke tökéletes képe! Mert a béke nem csak ott van, ahol nincs zaj, baj vagy kemény munka, ahol mindig ragyog a nap. A világ morajló, zúgó viharai közepette is megtalálhatod a békét, ha nyugalom fészkel a szívedben. Ez a béke igazi értelme.

Benned is ott fészkel?

Fordította: Tátrai Vanda Eredet: Ismeretlen Forrás: www.spellbinders.org