Megnyitó gondolatok
A Vigasztalás Meseútja ünnepélyes átadása
Dr. Bogos Krisztina, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet főigazgatójának ünnepi beszéde
Kedves Vendégeink, kedves Kollégáim!
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma együtt adhatjuk át a Vigasztalás Meseútját. Ezzel egy olyan különleges kezdeményezés válik az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet életének részévé, amely, azt gondolom, önmagában is egyedi.
Egészségügyi intézményként nap mint nap megtapasztaljuk, hogy a gondoskodás több, mint a vizsgálatok, a kezelések és a szakmai döntések sora. A magas színvonalú gyógyító munka természetesen nélkülözhetetlen, de vannak élethelyzetek, amikor ugyanilyen nagy jelentősége van a figyelemnek, a meghallgatásnak, a szeretetteljes jelenlétnek, annak, hogy az ember a legnehezebb pillanatokban ne maradjon egyedül.
A hospice-palliatív ellátásunkban mindez rendkívül fontos. Itt nemcsak a beteget kísérjük, hanem a hozzátartozókat is, azokat, akik szeretettel, aggodalommal, reménnyel és sokszor nehezen kimondható érzésekkel vannak jelen szerettük mellett.
A mesékről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy elsősorban a gyermekeknek szólnak, pedig a mesék ősi idők óta az emberi tapasztalatot őrzik. Olyan helyzetekről beszélnek, amelyekhez néha nekünk magunknak nincsenek szavaink. Nem adnak kész válaszokat, és nem veszik el a nehézségeket. De segítenek megállni, más nézőpontból tekinteni arra, ami velünk történik, és újra felfedezni azokat a belső erőforrásokat, amelyek a legnehezebb időszakokban is velünk maradnak.
A vigasztalás nem azt jelenti, hogy kisebbítjük a fájdalmat, sokkal inkább azt, hogy nem hagyjuk egyedül vele az embert.
Ezért találhatott igazán jó helyre ez a Meseút itt, a Korányi parkjában.
A mesékkel való közös munka közel három éve kezdődött a hospice osztályunkon. Azóta önkéntes mesemondók érkeznek hétről hétre a betegekhez, a hozzátartozókhoz és olykor a munkatársakhoz is.
Egy egyszerű, szívből jövő gondolatból – hogy milyen jó lenne a kertben is létrehozni egy Meseutat – mára valóság lett.
Az öt állomás arra hív, hogy egy időre megálljunk, és a magunk ritmusában figyeljünk arra, ami bennünk megszólal. A séta közelebb vihet önmagunkhoz, egymáshoz, valamint a remény, a szépség és a halál kérdéseihez.
Szeretném megköszönni Tátrai Vandának, a Meseút megálmodójának és a Meseút Egyesületnek, hogy ezt az elképzelést ilyen nagy gondossággal és érzékenységgel valósították meg.
Köszönöm dr. Boldizsár Ildikónak, a Metamorphoses hospice mesecsoportnak és valamennyi önkéntesének azt a szeretetteljes jelenlétet, amellyel hétről hétre kapcsolódnak betegeinkhez.
Külön köszönöm Lőrik Emesének, Asztalos Katalinnak, hospice osztályunk munkatársainak, a zeneterapeutáknak, a mesemondóknak, az alkotóknak és minden közreműködőnek, hogy szakmai tudásukkal, kreativitásukkal és többletmunkájukkal hozzájárultak ehhez a közös ügyhöz.
Büszkék vagyunk arra, hogy intézetünk befogadhatja ezt a kezdeményezést.
Bízom benne, hogy a Vigasztalás Meseútja nemcsak betegeinknek és hozzátartozóiknak, hanem valamennyi munkatársunknak és minden ide érkezőnek adhat majd egy csendes órát, egy fontos gondolatot, egy pillanatnyi megkönnyebbülést vagy erőt a továbbhaladáshoz.
Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg, illetve adom át a Vigasztalás Meseútját, és kívánom, hogy nagyon sokan találjanak rá erre a vigaszra, nyerjenek reményt és szeretetteljes emberi kapcsolódást.
Nagyon köszönöm mindannyiuknak, hogy együtt ünnepelhetjük ezt.
Köszönöm szépen!