Mesék az utolsó órákban
Mai belső képzésünk a vadonat új, Helyben ható Meseút fejlesztésünk első workshopja volt Renáta Liliána Révész vezetésével. Az idei évünk témája a hospice osztály támogatása a meseút módszerével, ezért Renáta a gyász, a halál és a mesék kapcsolatáról beszélt, mesélt, tanított. Az itt hallottakat a fejlesztésünk szinte minden pontján tudjuk használni, a meseválasztásban, a tartalomfejlesztésben, a támogató kérdések megfogalmazásában de még a dekoráció megtervezésében is!
Köszönjük, hogy Renáta megosztotta velünk lenyűgöző tudását; Meseút stáb és a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület hospice mesemondók lelkes részvételét; és a Tátsalkotó Egyesületnek a helyszín felajánlását!
Találkozó a halállal
Jó ezer esztendővel ezelőtt Mahrazi városában élt egy igen gazdag emír. Hatalmas birtokán több száz szolga leste minden óhaját. Az emír nem csak vagyont, de bölcsességet is kapott Allahtól. A bölcsességet átható szeretet volt mégis a legnagyobb kincse.
Egy reggel lovásza, Irfán izgatottan, félelemtől riadt szemekkel rontott be urához.
– Nagyuram… Kora reggel kinn jártam a kertedben és láttam a Halált!
– Irfán! Jó lovászom vagy, kedvellek, de nem bolondozhatsz uraddal!
– Higgy nekem Nagyuram! Reggel, az istállóból kifelé jövet, a kertben megpillantottam a Halált! Ott állt a rózsáidat nézegetve, hosszú fekete köpenyében. Ránéztem és összetalálkozott a tekintetünk.
– Nyugodj meg, fiam… Megnézem én magamnak, azt a Halált!
– Kérlek Uram, add nekem kölcsön a legjobb lovad! Azzal két óra alatt Basráhban lehetek. Az ottani vásár sokadalmában biztos, hogy nem talál rám a Halál!
Az emír látva a fiú nagy kétségbeesését odaadta kedvenc lovát. Irfán fel is pattant a fekete ménre és elszáguldott Basráhba, hogy elvegyülhessen a vásári nép sokadalmában.
Az emír fejét csóválgatva a kert felé vette az irányt.Nem tudta biztosan, hogy jól cselekedett-e. Meglepetésére ott találta a Halált.
– Halál! Mondd, miért fenyegeted te, az én lovászomat?
– Dehogy fenyegetem én! Csak meglepődtem, hogy itt látom! Hiszen két óra múlva kell találkoznom vele a Basrahi vásárban!
Arab tanmese
Révész Renáta Liliána
Hogyan néz szembe a család a gyásszal?
A cikkrészletet szakértőnk, Révész Renáta Liliána weboldaláról idézzük.
A család sohasem csak emberek csoportja, hanem több annál, egy egység, egy rendszer. Ezért a család valamiképp mindig, együtt néz szembe mind a külső, mind a belső problémákkal – részlet a Letakart tükör halál, temetkezés, gyász című könyvből.
A problémákkal való megküzdés sikere több tényezőtől is függ: a családtagok egyéni belső megküzdési potenciáljától, a családban betöltött szerepek struktúrájától, az éppen aktuális konfliktusoktól, a családi, – rokoni kapcsolatok állapotától, a családot körülvevő, fontos referencia csoportoktól. Mindezek mellett a család teherbírása problémamegoldó képessége viszonylagos állandóságot mutat, és szoros kapcsolatban van a házastársak alkalmazkodási készségével (Cseh Szombathy 1979, idézi Komlósi Piroska 1989).
Ha a család krízisben van
A gyász, a hozzátartozók elvesztése több szempontból nehéz feladatot jelent minden család számára. Ugyanis a gyász alapvetően egy intrapszichés (belső) folyamat, mindenkinek egyénileg, lelke mélyén kell átmennie egy folyamaton, egy változáson a veszteség során, másrészt viszont fontos, hogy a család együtt is kialakítson gyászreakciókat, melyet közösen élhetnek meg. Ez a kettősség okozza a legnagyobb nehézséget. A gyász szakaszai egyénileg meghatározottan haladnak. Mivel ezt az emberek többsége nem ismeri, így nehéz tekintettel lenni egymásra és összehangolni az igényeket. Ezen szakaszokról egy fejezet külön foglakozik könyvünkben.
Mivel a gyász egy úgynevezett normál krízis állapot, mely elnevezés arra utal, hogy mindenki életében előforduló, és mindenki számára nehéz megpróbáltatást jelentő állapotról van szó. A krízis során a család többféleképpen nyújthat segítséget, de a segítő funkciók hatékonyságát befolyásolja, hogy nyílt e a kommunikáció a családtagok között, van-e közös nyelv. A generációk között élő –e a kapcsolat, van-e kölcsönösség az egymás közötti kapcsolatokban, van-e felelősségérzet egymás iránt, elfogadják-e a családi kontrollt, van –e egyetértés a család és a tágabb társas kulturális közeg között. Amennyiben az említett feltételek hiányoznak vagy elégtelenül működnek, akkor a család nem képes kivédeni a kríziseket és azok elmélyülhetnek.
Amennyiben a család megfelelően működik akkor képes segíteni. Egyrészt a felmerülő negatív érzelmek (szorongás, bűntudat, depresszió, düh, szégyenérzés) miatt a családtagok energiája csökken így kevésbé képesek szembenézni, szembe szállni, a nehézségekkel, a család pedig erőt, támogatást és bíztatást nyújthat. Másrészt a krízishelyzet frusztráló is lehet, melynek hatására regresszív, (néha infantilis) lelki megoldásokat keresünk, és nehezen találjuk az adekvát, helyzetnek megfelelő megoldási módokat. Ilyenkor a család szolidaritása, szeretete javíthatja a frusztrációtűrést, és érettebb megoldások megtalálására sarkallhat minket. Ezek a krízisek lehetnek veszteségek is, melyek sokszor értéktelenség érzést váltanak ki a családtagokból, ezt a család a szeretet, megértés, a stabilitás, biztonság, valahová tartozás érzésével ellensúlyozhatja, mely segíti, megkönnyítheti a fájdalmas élmények feldolgozását is.
A veszteségek
"Veszteségérzést jelent a emberek számára minden olyan dolognak vagy tulajdonságnak eltűnése, megszűnése, amely az egyén számára fizikai, érzelmi vagy pszichológiai szempontból jelentős volt" (Komlósi Piroska 1999) . A veszteségek: betegség (egészség elvesztése), fogyatékosság (bizonyos "életesélyek" elvesztése), egzisztenciális veszteségek (pozíció, hatalom, tulajdon, hagyományok, közösségek), munkanélkülivé válás, pszichikus veszteségek (önértékelés, önbecsülés, bizalom, biztonság vesztés.
Az előbb említettekkel szemben veszteség említésekor általában a hozzátartozók elvesztését értjük (barát, szülő, házastárs, magzat, gyermek) a veszteségek lelki dinamikája folyamata azonban nagyon hasonló és egymásra is hatással van.
Hogyan reagál a család a veszteségre?
A gyász különféle reakciókat vált ki belőlünk, (mivel egy másik fejezet részletesen tárgyalja, ezért itt csak megemlítem ezeket) fájdalmas levertséget, csüggedést, a külvilág iránti érdeklődés megszűnését, a kapcsolatok elhanyagolását, új kapcsolatok kialakításának képtelenségét, elfordulást minden olyan tevékenységtől, ami nem az elveszett személlyel kapcsolatos. A családi reakciók módosíthatják az egyéni reakciókat, tompíthatják azokat, és megvédhetnek a patológiássá válásuktól.
Ha az egyik családtagban a tagadás reakciója dominál, a realitással való szembe nézést kerüli, a család többi tagján sok múlik, hiszen reagálásukkal befolyásolhatják ezt. Amennyiben a család kiszolgálja, hagyja ezt az elzárkózást a valóságtól, akkor egyrészt konzerválja ezt a szakaszát a gyásznak, másrészt ők maguk is lemondanak a társas érintkezésekről, izolálódnak és csak a régmúlttal, az emlékekkel foglalkoznak. A tagadás egy jól ismert elhárító mechanizmus, mely egy általános reakció móddá is válhat. Mint a legtöbb primitív elhárító mechanizmus, általában nem segíti a hosszú távú feldolgozást, a gyász érzelmi átdolgozását., mert abban segít, hogy a realitással ne kelljen szembe nézni, így attól megvédje a személyt (Amit tagadok az nincs, ha nem beszélünk a gondokról, akkor azok nincsenek is. Ha nem beszélünk szeretteink haláláról, akkor mintha nem is haltak volna meg.)
Ezzel szemben az izoláció, az egyedüllét keresése bizonyos időszakban segítheti a belső gyászmunkát. Segíti az elmélyülést. Ez a két mechanizmus gyakran együtt jár, összekapcsolódik.
Másik fontos jelenség, hogy az elhunyt személyt a hozzátartozók idealizálják, ennek egyik mozgatója a bűntudat, amely mindig növeli a gyászreakciók érzelmi szintjét, erősségét. A bűntudat kialakulhat spontán, saját indíttatásból, de gyakran egymást vádolják a családtagok, és egymásban keltenek bűntudatot. Gyermek elvesztésénél ez nagyon gyakori. Elő szokott fordulni, hogy a meghalt testvért idealizáló szülök elhanyagolják érzelmileg az élő gyermeküket, akit kevésbé látnak idealizáltan, mint az elvesztett gyermeket.
Megtörténhet az is, hogy a család a helyettesítéssel próbálja betölteni az űrt, amit a meghalt családtag hiánya okoz. Ez történik amikor a szülőpár a veszteség után kis idővel új gyermeket vállal. (Ennek káros hatásairól Kovácsné Török Zsuzsa részletesen beszámol a perinatális gyásszal foglalkozó fejezetben.)
Gyakran az egyik idős szülő elvesztésekor fordul elő, hogy az itt maradt szülő egészségét a gyász megrendíti. Természetesen testi tünetek is kísérhetik a gyászt, mely újabb átrendeződést kíván a családtól, mikor a beteg szülőt ápolják, vagy éppen magára hagyják. Ez dupla megterhelést jelent a többi családtag számára, hiszen ők is gyászolnak, ők is megcsappant energiákkal rendelkeznek, a beteg ápolása pedig újabb energiákat igényelne, emészt fel. Ha az elhanyagolást választják, az szintén nagy kihívást jelent a család számára, újabb konfliktusokat generál, növeli a stresszt, a feszültséget. A gondoskodás mintegy prolongálja, elhalasztja a gyász lehetőségét, nem hagy lehetőséget a befelé fordulásra, az elmélyülésre a belső feldolgozásra. Ilyenkor szoktak jóval később jelentkezni a gyász érzelmi megnyilvánulási. A testi tünetek a halottal való identifikációból is eredhetnek, ahol az elhunyt személy halálát megelőző betegségek, jelennek meg a gyászolónál.
Sokszor megtörténik, hogy a legközelebbi hozzátartozó (férj, feleség) rövid időn belül követi az elhunyt hozzátartozót a halálba, néha akár öngyilkosság árán is. A férfiak nehezebben alkalmazkodnak az egyedülléthez, új feladathoz, nehezebben képesek magukat ellátni.
A családra destruktívan, rombolóan is hathat a gyász. Amennyiben a negatív érzések, indulatok csökkentésére nincs mód, a kommunikáció súlyosan sérül, nem tölti be funkcióját, akkor a felek eltávolodnak egymástól magányosak lesznek, külső segítséghez fordulnak, a munkába vagy új kapcsolatba menekülnek, esetleg válást kezdeményeznek vagy pótszerekhez folyamodnak (alkohol, drogok, gyógyszerek).
Természetesen a család hatékony segítséget is képes nyújtani a gyászban egymásnak. Minden olyan cselekvés segítő, amely azt sugallja a másiknak, hogy bátran elmondhatja érzéseit, az élményeit megoszthatja a többiekkel, vagy ha igényli bezárkózhat de a többiekre bátran számíthat, elfogadják olyannak amilyen, és támogatják. A családot egyéb körülmények is segítik a gyásszal való megküzdésben, ha már vannak tapasztalatai korábbi haláleset kapcsán, pozitív életszemlélettel, esetleg vallásos hittel vagy, vallásos gyakorlattal rendelkezik. Ha általánosan jó önértékelés jellemzi, és jól működő társas közeg övezi, mely befelé is hat, és mindemellett rendelkezik egy anyagi biztonsággal is. Ha a család képes a gyász folyamatot együtt átélni, befelé fordulni, az érzelmek szabadabb kifejezését elősegíteni, akkor a gyász előhív múltbeli eseményeket, emlékeket, elővetíti a jövőt, és mozgósítja a családi erőforrásokat "Most gyakrabban kell, hogy összejöjjünk, beszéljünk egymással". Általánosságban is igaz, hogy az úgynevezett nyitott, jól működő családok, a fejlődés irányába mozdulnak el. Vagyis élnek a gyász élménye által nyújtott kihívással, és azt javukra fordítják. A múltat a jelennel és a jövővel kapcsolják össze. (Crosby, Jose 1985-86 idézi Komlósi P.1989). Integrálják az elhunyt családtagok örökségét, mind szellemi mind anyagi értelemben és tovább viszik azokat.
A család dinamikus, változó egység, emberek összetartozó szoros csoportja, amely fejlődése során szakaszokon halad át. Melyekben bizonyos nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznie. Hill a következő nyolc ciklusról beszél, melyeken a család áthalad az életútján:
Az újonnan házasodott pár családja, a csecsemős család, a kisgyermekes család, az iskolás korú gyermekes család, a serdülő korú gyermekes család, a felnövekedett gyermeket kibocsátó család, a magukra maradt, még aktív szülők családja és az inaktív öreg házaspár családja.
Virginia Satir egy másfajta szakaszolást használ, szerinte a családi életciklusok: kezdeti szakasz- gyereknevelés időszaka- család serdülő gyerekkel–a gyerekek elszakadásának időszaka. Egyértelmű, hogy a különbség csak abban mutatkozik, hogy Satir, Hill szakaszaiból némelyeket egy szakaszba sorol."
