Révész Renáta Liliána megnyitó gondolatai

Pszichológusként és gyásztanácsadóként krízisben lévő emberekkel foglalkozom. Erről már Ildikó is beszélt. Amikor az embernek beteg lesz a hozzátartozója, az önmagában krízis, akkor is, ha meggyógyul. Ha pedig ez a gyógyulás nem valószínűsíthető, akkor még nagyobb krízisbe kerül valaki.
A mesék csodálatosak abból a szempontból is, hogy elmondják, ez régen is így volt.
A régi emberek is ugyanúgy szenvedtek,
és az érzelmeik nagyon hasonlók voltak a ma emberéhez. És ezért van az, hogy a mesék pont az ilyen nehéz helyzetekben nagyon sok támaszt tudnak nyújtani.
Van egy mese, ami arról szól, hogy hogyan segíti a mese az igazság elfogadását. Mert néha nagyon nehéz elfogadni azt az igazságot, hogy valaki meghalt, hogy nem gyógyítható. És látjuk, hogy a hozzátartozóknak ez mennyire nehéz.
Hogyan tud ebben segíteni a mese? Úgy, hogy egy olyan szimbólumba csomagolja ezt a nagyon fájdalmas, mélyreható igazságot, amely elfogadhatóvá teszi. Mondatokkal, képekkel, hasonlatokkal mondja el, azt, hogy az ember halandó, és ezt el kell tudnunk fogadni. Mert most éppen az én hozzátartozóm fog meghalni. És ezt mindig is nehéz elfogadni magunk számára is, meg a hozzátartozóink számára is.
A krízis azt jelenti, hogy minden felborul. Mit lehetne még tenni? Mi lesz velem, ha ő nem lesz? Nagyon sok szorongással jár, nagyon sokféle tünettel. És amikor válogattuk a csoportban, hogy milyen mesék legyenek, akkor erre próbáltunk reflektálni. Mi segít majd annak, aki ilyen nehéz helyzetben van?
Az úgynevezett elővételezett gyász, amikor már sejtjük, hogy közel a halál, és a haláleset utáni gyász sok szempontból nagyon hasonló. Nagyon hasonló érzelmeket, fájdalmakat hoznak magukkal. Tehát ez a Meseút mind a két helyzetben jó, így választottuk a meséket.
A mesék úgy is vigasztalnak, hogy reflektálnak arra, ami bennünk van, ezekre a nehéz helyzetekre. És ahogy mondtam, ezeket
a nehéz igazságokat elfogadhatóvá teszik.

A gyászban az egyik legnagyobb pont, hogy valahogy elfogadjuk, hogy nemcsak ő halandó, de én is, és mindannyian.
És hogyha ezen túljutunk, akkor arra kell még figyelmet fordítani a segítőknek, a meséknek vagy akár nekünk is, hogy az összes többi nehézségre, ami ezzel a bizonyos krízishelyzettel jár, valahogy kapjunk gyógyírt, vigaszt.
A Meseút végén pont arról van szó, hogy hogyan lehet az életünkben már sokszor előforduló veszteségekből kikeveredni. Mi segít nekünk? Hogyan tudjuk magunkat olyan helyzetbe hozni, hogy valahogy kijjebb keveredjünk ebből a mély gödörből?
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek szép élményt a Meseúton.
