Támogató színek, formák

Korábbi Meseút tanösvényeink elsődleges célközönségét turisták, családok és osztályközösségek alkották. A látogatók általában egyórás foglalkozásra, kirándulásra, közösségépítő programra vagy tanulási céllal érkeztek. A Meseút minden esetben játékos, interaktív és élményekben gazdag kalandot kínált számukra, amelynek aktív résztvevőivé válhattak. A Vígasztalás Meseútja azonban egészen más célt szolgál. 

Az ide érkezők többnyire nehéz élethelyzetben vannak, gyakran beteg hozzátartozójukat kísérik vagy támogatják, figyelmük és érzelmi energiáik elsősorban szerettük felé fordulnak. 

A látogatók jelentős része az idősebb korosztályhoz tartozik, ezért a tanösvény kialakításakor különös figyelmet fordítunk az ő igényeikre és befogadóképességükre.

Ehhez igazítjuk a meseházikók méretét, a szövegblokkok betűtípusát, olvashatóságát és terjedelmét is. A színvilág szintén tudatos tervezés eredménye lesz: sem a túl harsány, sem a túl komor árnyalatok nem szolgálnák megfelelően a látogatók támogatását. Fontos szempont, hogy a vizuális elemek letisztultak, könnyen értelmezhetők és megnyugtató hatásúak legyenek, ösztönözve a látogatókat arra, hogy megálljanak, elidőzzenek és kapcsolódjanak az egyes állomások üzenetéhez.

A festés gesztusai, formái és színei egyaránt a vigasztalás és a belső megérkezés folyamatát ,az erőforrások felfedezését szolgálják. 

A mesei illusztrációk mellett olyan szimbolikus motívumokat is elhelyezünk a házikókban, amelyek a veszteség, az elengedés, az emlékezés és a remény témáihoz kapcsolódnak, és finom, támogató módon segíthetik a gyász feldolgozásának folyamatát.