Van egy ötletem!
Lőrik Emes beszámolója arról, hogy is indult el a vígasztalás meseútja:
"Van egy ötletem! - hangzott el szokása szerint Asztalos Katalintól, a hospice osztályon dolgozó egyik pszichológustól. Olyan jó lenne egy meseút a kertbe. Ahol végig lehet sétálni, mesét olvasni és egy kicsit más hangulatba lehet kerülni.
Így kezdődött minden.
Vagyis nem pontosan, mert a mesékkel való közös utunk közel három éve indult, amikor az osztály dolgozóinak megkeresésére Boldizsár Ildikó, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója egy csapatot hívott össze arra, hogy mesék hangozhassanak el a hospice osztály betegeinek, az ő hozzátartozóiknak, és... néha a dolgozóknak is. A mesélők önkéntesen érkeznek az osztályra minden hét csütörtökén, és olyan színt visznek a hétköznapokba, amiben lehetőség nyílik a megpihenésre, kikapcsolódásra, arra, hogy egy időre ne csak a betegség, vagy az aktuális állapot legyen meghatározó a mesehallgató számára.
A mesék van, hogy kimondják a kimondhatatlant, van, hogy elgondolkodtatnak, vagy egyszerűen csak szórakoztatnak.
A meseút lehetőség arra, hogy ne csak a hospice osztály betegei találkozhassanak a mesékkel, hanem nyitott, szabadon hozzáférhető bárki számára, aki a kórház területére érkezik.
Szerencsések vagyunk, hogy Tátrai Vanda, a meseutak megálmodója is a hospice mesélők körébe tartozik, így a segítségével lehetőség nyílik arra, hogy megvalósuljon ez az álmunk. Bízunk benne, hogy sokaknak szerez majd örömöt, mint ahogy nekünk is minden csütörtöki alkalom, amikor a mesék megérkeznek hozzánk.
Hiszünk abban, hogy a mese mindenkinek szól, nem csak a gyermekeknek, és hétről hétre tapasztaljuk, hogy az az egyetemes bölcsesség, amit a mesék magukban hordoznak, bárki számára adhatnak erőt, szépséget, megnyugvást, értékes gondolatokat."
