A két csillag
A breton partoknál, ahol a kövek közt sárga-lila füveket ringat a szél, a hatalmas óceán partján állt egy kicsi házikó. A házikóban egy család lakott. Az apa halász volt: bárkájával hetekig járta az óceánt, majd hazatért pár napra, hogy kipihenje magát, mielőtt újra és újra kihajózott volna.
Azon az estén épp vízre szállni készülődött, csomagolt a hajnali induláshoz, ilyenkor a kisfia mindig ott forgolódott körülötte, és millió kérdéssel árasztotta el: "Papa, ezt a holmit miért viszed magaddal? Papa, hány inget pakolsz be? Papa, tettél zoknit a zsákodba?" Ám különös módon ez alkalommal nem volt mellette. Az apa kicsit furcsállta a helyzetet, kinézett hát az ablakon, merre lehet. Rögtön meg is látta: a fiú ott állt kint, mozdulatlan arccal az óceán felé. Abbahagyta a pakolást, és kiment ő is.
- Fiam – lépett mellé csendesen -, minden rendben?
A gyerek nem válaszolt, gondolataiba merült.
- Mintha kérdezni akarnál valamit, - szólalt meg egy idő után az apa.
- Igen – felelte a fiú anélkül, hogy tekintetét levette volna a végeláthatatlan vízről. – Ki tudja nekem megmondani, hogy visszajössz-e?
Eddig még soha nem kérdezett ilyet. "A fiam felnőtt" – értett meg a halász. A szemébe nézett, és azt mondta:
- Senki nem tudja megmondani, hogy visszajövök-e. Én sem. Csak azt ígérhetem meg, hogy mindent megteszek, hogy visszajöjjek.
Magában pedig ezt gondolta. "A fiam már érzi, hogy az óceán veszélyes". S mivel a fiú arcán látszott, hogy nem elégedett a válaszával, még hozzátette:
- Két csillag fog vezetni.
Esteledett. A fiú felnézett az égre, ahol már megjelentek az első csillagok.
- De melyik lesz az a két csillag? – kérdezte.
Az Apa mosolygott. Belenyúlt az egyik zsebébe, és azt mondta:
- Nem, nem. Nem azokról a csillagokról beszélek.
Előhúzta a bicskáját. Majd benyúlt a másik zsebébe, onnan egy almát vett elő. A fiú nézte, hogy mit csinál az apja, aki a kést az alma közepére helyezte, és vízszintes irányban elvágta, majd szétválasztotta azt. Az alma kettévált magházában két csillag bukkant fel.
- Ezek azok a csillagok – mondta az apa. – Mindkettő szeretne mondani valamit.
Az alma egyik felét a fiú kezébe adta
- Kóstold meg!
A fiú beleharapott. Miközben rágta, az apja megkérdezte.
- Nem ez a legfinomabb alma, amit valaha ettél?
- Hát, nem is tudom. Ez csak egy alma.
- Nem, nem. Ez nem csak egy alma – mondta az apja – Egyél még belőle. De előbb figyeld meg jól érezd meg a héja simaságát, a kerekségét, az illatát, vedd észre a színeit. Majd amikor a szádhoz veszed, figyelj minden falat ízére, figyelj a leve minden cseppjére, ahogy a szádhoz ér, és szétárad a nyelveden. Figyeld meg jól az alma húsát, szép nyugodtan, hallgasd a hangját, ahogy a fogaid elhasogatják, és érezd, ahogy a leve lassan a gyomrod belsejébe ér.
A fiú megfogatta a kezében az almát, alaposan megnézte, megsimogatta, megszagolta. Majd lehunyta a szemét, és újra beleharapott. Lassan, nagyon lassan rágta, aztán lenyelte. Az arca sugárzott az elégedettségtől.
- Igen, Papa. Ez a legfinomabb alma, amit életemben ettem – szólalt meg végül.
- Ez az első csillag hangja – mondta az apja. – Mindaz, amit megélsz, a részeddé válik. Az
élet ízévé.
A fiú hosszan elgondolkodott, majd ránézett az alma másik felére. Az Apja megkérdezte:
- Szeretnéd hallani a másik csillag hangját is?
- Igen, szeretném – felelte a fiú, és már nyújtotta is a kezét. De az apa finoman elhárította.
- Nem, a másik csillag nem a tiéd, ezt oda kell adnod valaki másnak.
A fiú megértette. Elvette az alma másik felét, és odaadta az apjának. Az apa beleharapott, azután azt mondta.
- Ez a második csillag hangja: mindazt, ami az életben édes és jóízű, úgy tarthatod meg, ha megosztod mással is. – Majd mosolyogva hozzátette. – Ha figyelsz a két csillag hangjára, akkor tudni fogod, hogy mindig ott vagyok melletted.
A két csillag Forrás: Samuel Allo gyűjtése, A két csillag - Egy vándor mesemondó történetei, Kisgombos Könyvek, 2021 (francia történet) Hálásan köszönjük a Kisgombos kiadó szíves engedélyét.