Bajban kinyílnak a szívek

A mese szerint az emberek csak akkor képesek változtatni a viselkedésükön, csak akkor térnek észre, ha személyesen is érintettek lesznek, ha baj éri őket. "Ha bánat éri őket, az emberek mintha felébrednének. Ha nagy baj éri őket, mintha jobban kinyílna a szemük. Szemük is lát, fülük is hall, lelkük is megpezsdül, elméjük is élesebbé válik. De hát hol voltak azelőtt ők ‒ az emberek? Tán észre sem vették volna, meg sem gondolták volna?" S hogy mit tesz a megbomlott egyensúlyt visszaállítani hivatott küldött? Először elhatározza magát, majd elindul, megkeresi a bajok forrását, lecsillapítja a természet halállal fenyegető haragját, majd aprólékos gonddal nekilát a szeméttől megszabadítani, hogy a világ összegubancolódott, beszennyezett szálai megint kisimulhassanak. A rossz irányba folyó vizek a helyes mederbe terelődjenek. "A Tenger Anyja engedelmesen elnyúlt óriás fekhelyén, és a Vak fésülni kezdte. Nehéz munka volt, mert igen merev és csomós volt a haja, és ráadásul oly hosszú, hogy kétszer két kar sem érte végig. Tisztítás közben a Vak félredobta a piszoktömeget, amit a Tenger Anyjának hajából kifésült, s az csodák csodájára tüstént megelevenedett: medvék, sarki rókák, fókák, rozmárok, narválok és mindenféle madarak lettek azonmód belőle."

Forrás: a MeseErdő kurzus anyagából. Tátrai Vanda: A természetművészet és a népmese szerepe a természethez kapcsolódás segítésében.