Látható Isten

"A régi korok embere a természeti jelenségeket teofániának, (Isten látható alakban való megmutatkozása) vagy legalábbis tudati erők kifejeződésének tekintette. A modern ember csupán a jelenségeket, a durva tényeket látja, illetve azt, ami közvetlenül hat érzékeire. A régi korok embere megértette az elsődleges ősokokat, tudta, hogy semmi sem jön létre a semmiből, és semmi sem önmagát tételezi. A modern ember azt hiszi, hogy lehetséges vizet önteni egy üres vödörből. A régi korok embere abban hitt, hogy mindig az értelem az elsődleges. A modern ember megfordítja a dolgok e természetes és szükségszerű rendjét, és azt hiszi, hogy az értelmet képes visszavezetni biológiai, kémiai, sőt fizikai okokra; hajlamos megfeledkezni az ellentmondásról, amely azon elképzelésben rejlik, hogy az értelem végső soron az értelem-nélküli és a tudattalan terméke. A régi korok embere saját eredetét a nemzetsége nevét adó félisteni ősre, az égi istenekre, vagy végeredményben egy isteni Első Okra vezette vissza. A modern ember úgy képzeli, hogy emberalatti létformákból, végső soron pedig a tudattalan anyagból származik (mely maga is hamis képzet). Miközben a létéhségtől vezérelve önmaga becsapását gyakorolja, a modern ember hinni szeretne abban, hogy minden élet, minden tudatosság, minden értelem vak erők eredményeként jön létre. A régi korok embere nemcsak abban hitt, hogy gondolnia kell az istenekkel, hanem abban is, hogy a gondolkozás és viselkedés olyan normákkal rendelkezik, amelyeket maga az Ég határozott meg. A modern ember hihetetlenül szűk látókörű, az egyetemes valóságokat csak névlegesnek tartja, és sosem áll távol tőle, hogy önmaga egyedülvalóságát vallja, ennélfogva azt hiszi, hogy tudatossága és képességei kizárólag a sajátjai, így kedve szerint használhatja őket, és bármit tehet, amihez kedve van, anélkül, hogy annak káros következményei lennének."

Alvin Moore: Természet, ember, Isten

https://arsnaturae.hu/hu/termeszet-ember-isten