Mesében járunk
Mesés napjaink Boldizsár Ildikó mesekutató, meseterapeutával, mesterünkkel, a Vándor Meseút projektben. Fejlődés, kapcsolódás, csapatépítés, szakmaközi konzultáció, minden egyben. Hiszen a mesékkel való munkában nem csak tanultunk a metamorphoses meseterápia megalkotójától Boldizsár Ildikó mesekutatótól, de kapcsolódunk egymáshoz, egymás meséjébe is beleszőttük a gondolatainkat, összehozott minket és szakterületeinket a mese.
Terülj terülj asztalkáról eszegettünk.
Úsztunk, száltunk, futottunk, hemperegtünk a mesék állataival.
Aztán át a gödrökön, hegeken, sűrű erdőkön, magasságokon és mélységeken, ahol "Ági és a lova megmentett bennünket a "tradicionális mocsárba süppedés" elől, felkínálva a flow-t."
"Hálásan köszönöm Ildikónak, hogy erőterére és tudására bízhattam magamat és, hogy több lehettem Általa. Köszönöm mindenkinek az együttlét örömét és tanításait, hogy olyan társakkal hozott össze a sors, akikkel könnyű szót érteni:)"
"Nagyon jó volt veletek " egy körben ülni." Ennek az "egy körnek" a régiségbe visszanyúló egység-érzetével, tartó erejével. Jó volt egy napig hasonló energiákat érezve gondolkodni, beszélgetni, csendben lenni.... A kis róka és a "rést találni" gondolat lett a vezérfonalam. ( ebben nem vagyok jó, ebben tudna nekem segíteni). Nimródnak köszönöm, hogy dalolt a " Rés"-ről, ezzel elindított bennem egy másik gondolat kört ,- ami már messzire visz,
fel az égbe, a csillagokig, sőt még azon is túl
ezzel kapcsolatban megosztanék veletek egy verset
Kiss Lehel : A Holdig meg vissza verseskötetéből A Csillagrés
Fejem fölött bokorág,bokorág,
Vánkosom a nagyvilág,nagyvilág.
Sarjú- széna paplanom,paplanom
Mesét zizeg, s hallgatom,hallgatom.
Étkem kökénymaradék,maradék,
Sátrom a magas ég,magas ég.
Sok kis csillag rajt' a lik,rajt' a lik,
Megszámolom hajnalig,hajnalig.
Mindünknek azt kívánom: érjünk át a "csillagrésen" ! "
"Hálás vagyok az Úrnak, hogy megismerhettelek titeket, és újra és újra ad alkalmat, amikor találkozhatunk, egy útra vezet bennünket! Olyan jó hallgatni az őszinte szavakat, annyira
megerősítő,
amikor rá tudunk csodálkozni az egymás hihetetlen"véletlenjeire", "megmagyarázhatatlan" vezetettségünkre. "
"Nagyon szépen köszönöm én is ennek a csodás napnak minden élményét és a lehetőséget is, hogy részt vehettem! Számomra maga az állat, akivel megismerkedhettem, találkozhattam a belső képek által volt a legnagyobb meglepetés, mivel nem ezzel készültem..."
"Szerencsések vagyunk, mert élünk! Mert van két kezünk, két lábunk... hallunk hangokat, látunk színeket, érzünk ízeket... Mert nem mindig fáj és idővel minden elmúlik! Az én nagy szerencsém, hogy rátaláltam a mesékre, illetve ők rám!
Mindig is mesehősnek képzeltem magamat...
én akartam lenni a csillagszemű juhász, a világ vándora, a legkisebb királyfi... Mikor gyermekként megkérdezték mi szeretnék lenni, hőst válaszoltam, vagy varázslót, mágust, esetleg nagy harcost... Milyen csodás játéka az életnek, hogy mindezeket elhozta az életembe... hiszek a csodákban, bár valaha pont az ellenkezője volt igaz... de aztán rájöttem, hogy rossz szemmel tekintek a világra... hosszú utam során megannyi kincsre leltem, s legtöbb mindig is az enyém volt, csak észre sem vettem... Szóval mi magyarok mindenre rá tudunk így kérdezni ami csak létezik!!!
Mi csoda? Ki csoda?
Ugye ti is látjátok, hogy a Jóisten jó okkal magyarázza nekünk magyaroknak, hogy miként az akként... Hiszem, tudom, vallom, hogy ez a nép, gyógyítani született, egységbe rendezni, összhangot teremteni... s mindezeket én veletek mindig érzem és meg is élem! A legnagyobb szerencsénk, hogy megoszthatjuk az életünket egymással, az örömeinket, a bánatunkat, a terheinket, a boldogságunkat, az életünket! Ti vagytok és a hozzátok hasonlók a legnagyobb ajándékok az életben. Köszönöm mindannyiotoknak, hogy sütkérezhettem a fényetekben, hogy ragyoghattam általatok, hogy megosztottátok a csodás gondolataitokat, a mély érzéseiteket, s hogy figyeltetek az enyémekre. Köszönöm Vanda és köszönöm Ildikó a meghívásotokat... olyan jó érzés volt, hogy el sem hiszitek...
Nagyon nagyon tetszettek a gyakorlatok, a közös feladatok, a tanítás és azok a megosztott emlékeitek, érzéseitek, amikből átáramlott az őszinteség és a mélység..."
"Köszönöm Ildikó, hogy újra és újra megosztod Velünk a Hozzád megérkező tudást, felismeréseket, hogy továbbadod,
lehetőséget teremtve a meséken keresztüli tágulásra.
Hálás vagyok Vanda, hogy ennek is teret adsz és tartasz, emellett köszönöm, hogy figyelmességeddel, törődéseddel visszahívtál a kör belsejébe-"belsejébbe". Mindnyájatoknak köszönöm, hogy közös nyelvet beszélve,táncolva, énekelve....lehetünk azok, Akik vagyunk, ebben a megengedő Térben."
