Legyen az életünk madárdal

"Minden testi, szellemi kérdésre léteznek válaszok. A tiszta szellemből feltett, azaz a léttel összeegyeztethető kérdésre a természet megadja a megfelelő választ.
Ezeket a kérdéseket megfogalmazhatjuk földi normák szerint, de szellemi úton is. Előbbihez a természeti rendszerek, törvények ismeretére, utóbbihoz a természeti és szellemi rendszerek törvényszerűségeinek ismeretére, tapasztalására is szükség van. Azaz természetismeret nélkül nincs tisztánlátás.
Ezért nincs sámánság alapos természetismeret és közösség nélkül. Szellemi kérdésfeltevésünk során nem mindegy mivel, kivel, hogyan kapcsolódunk.
A természet megbízható és stabil, alaposan konstruált, tiszta és működő szerkezete nem hagy cserben.
A természet ismeretét mellőző spiritizmus igen.
Azonban mielőtt bármilyen kérdést felvetünk magunkkal kell szembenéznünk. Ez szellemi és fizikai dolog, mely őszinteséggel, a saját szemetünk kisöprésével kezdődik. Átfogó látást igényel de egyáltalán nem bonyolult.
Ami bonyolult, azok a rosszul feltett kérdések és a félelmeink, a kérdőjelek, a szenvedést okozó elméletek és tapasztalatok.
Mindenki tudja az igazságot, mert egy helyről jöttünk. Egy létformára vagyunk alkalmasak.
Az emberi evolúció nem követte az utóbbi évszázadok fejlődését, a psziché és annak alkotói pedig soha nem is fogják. Csak kompenzálni és átkölteni. Ebben rendkívül átláthatatlan, gonosz erők lesznek segítségére és a természettől és természetvédelemtől elfordító beteg ideákkal fogják vírusként elborítani világunkat. Ez a jelen. Erre is képesek vagyunk.
Az életünk legyen madárdal. Vagy egy virág illata. Teremtsen valami ámulatba ejtőt ami nem hagy nyomot, de következménye és oka is a létet szolgálja.
Akkor a tél, a sötétség ideje is összhangba kerül a természettel, nem hajszoljuk a helytelen dolgokat. Megnyugszunk, végigéljük azt és ott, ahová és amiért teremttettünk.

Syrada Ngamtusu'o"

A írás forrása:
Korbely Attilla ökológus, természet fotós, a szibéria nganaszan tudás európai küldötte, őrzője.
Megtiszteltetés, hogy Attila a legutóbbi MeseErdő kurzusunk tanítója volt.

A nganaszanok a világ legészakabbra élő őshonos népe, otthonuk a Tajmir-félsziget, Szibéria legészakibb területe, az északi sarkkörtől néhány száz kilométerrel még északabbra. Tundra vidék ahol tíz hónapig hó, az év jelentős részében sötétség, de legalábbis félhomály.