Te hogy lépsz a földön?

Amióta megteremtették, és benépesítették a földet, Nap nagyapa, és Hold nagymama figyeli, hogy mit csinálnak a gyermekeik, a növények, az állatok és az emberek. Olykor a Nap és Hold összeülnek megtanácskozni a Föld dolgait. Napfogyatkozásnak látszik idelentről! Mikor legutóbb összegyűltek, elsőként a fákat, a virágokat, a füveket vették szemügyre. Látták, hogy mind teszi a dolgát, pont úgy ahogy kell. Jól van, nagyon jól! -mondták mosolyogva. Aztán szétnéztek az állatok között, és látták, hogy ők is mind a legkisebbtől a legnagyobbig teszik a dolgukat! Jól van, nagyon jól! -mondták, és bólogattak. Végül megnézték az embereket is. Azt látták, hogy az emberek rengeteg fájdalmat okoznak Földanyának. 

- Ez nem lesz így jó!-mondta a Nap- pusztítsuk el az embereket!

- Nézzük meg előbb közelebbről! -javasolta Hold nagymama. 

Ahogy jobban megnézték, látták, hogy az emberek világa ketté szakadt. Két féle ember él a földön: Vannak olyanok akiknek a szíve tiszta, és hála lakik benne, Ők nem felejtették el, hogy minden élő testvére a másiknak, legyen fa, medve, madár vagy akár ember, és úgy lépnek földön mintha minden lépésük imádság lenne. Másoknak azonban a szívében sötétség lakik. Ők elfelejtették a tiszteletet, a hálát, és a megbocsájtást. Csak saját magukkal foglalkoznak, és rengeteg fájdalmat okoznak Földanyának és a többi teremtménynek. Amikor mindezt látta, megszólalt a Nap:- Nem kell elpusztítanunk az embereket, mert akik ezt a sok szenvedést okozták, a sötétségben élők, majd elpusztítják saját magukat! Csak ki kell várnunk! 

Ezt a történetet egy Hopi indiántól hallottam, a hopi próféciák egyik dala. Fogadjátok szeretettel, úgy ahogy lejegyeztem.